Kísértetek tánca.

FIELDS OF CORAL & AQUATIC DANCE

Vangelis - Oceanic (1996)

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt írom, hogy most ismét egy megismételhetetlen duoról írok. Vangelis mesélő műveinek egyike ez a páros és a legcsodálatosabb az egészben az, ahogy ez a zene az ember elé varázsolja az végtelen kék óceánt.

Fields of Coral. A végtelen kék tenger. Lebegünk a hullámzó tenger felszínén, fúj a kellemes meleg szél. Szép lassan, ahogy elkezdődik a szám, elkezdünk merülni a vízben lefelé és merülük lefelé és egyre kevésbé halljuk már a hullámok hangját és a fent repkedő sirályokat, majd alig húsz másodperc elteltével kezdetét veszi a szám főtémája, mely megadja az egész mű földöntúli hangulatát. Azt a tipikusan rejtélyes és titokzatos hangulatot ami annyira egyedivé teszi a Fields of Coral-t és végig jelen van a számban. Végtelen nyugodtság árad a dallamokból, mi meg csak merülünk lejjebb és lejjebb és lejjebb. Lassan kezd fogyni a fény és homály borul a szemünk elé. Akár merre nézünk mindenhol a határtalan mélysötét kékség és az egyre hűvösödő víz van körülöttünk. Úgy vesznek körül minket a Fields of Coral dallamai, akár a végtelen óceán vize.

Az első érdekes fordulópont 2:09-nél következik. Félelmetes, lidérces hangok csendülnek fel. A homályban kivehetetlen alakok és árnyak jelennek meg, nem tudni mit látunk, csak egyszerűen hátborzongatóan zavaros, sötét foltok lebegnek előttünk a derengő félhomályban. Ezek a szó szerint kisérteties, körülöttünk úszó hangok — már-már kisértetek hangjai is lehetnének— pedig rátesznek egy lapáttal az egész zene titokzatos hangulatára és felidézik a mélytenger roppant erejét és annak nagyságát. Pillanatok alatt eltörpülünk benne. Időnként újabb hangszerek, például egy furulya kapcsolódik be a zenébe és időről időre elveszítjük a szemünk elől ezeket az árnyakat, majd azok újra megjelennek. Négy perc elteltével valami új nyugodtság borul az egész zenére, hallhatóvá válik egy messzi, halk kórus és egy hegedű vékony hangja. Valami megváltozik a zenében, valami megváltozik körös-körül, de nem tudom megmagyarázni, hogy mi. De valami történik, az biztos.  

És ekkor, majd nagyjából öt perc elteltével lassanként körvonalazódik előttünk, hogy mit is látunk valójában. Egy nagyon vékony hangú hegedű kezd játszani és végre kezdenek kitisztulni  azok a bizonyos alakok, melyek nem mások, mint a korallok testei. Egy-egy apró részlet, egy-egy apró darab ringatózó korall ág és  szép lassan elénk tárul az egész környék, az egész korall vidék. Bekapcsolódik a zenébe több hangszer is,  hegedűk és bőgők és immár a kórus hangja is intenzívebbé válik. Így teljesedik ki a kép és tisztán látszik immár, hogy egy hatalmas, élő korallmező közepén lebegünk és csak ámulunk a csodálatos látványtól. Zseniális dallamok ezek.

Viszont sajnos nincs elég időnk alaposan körülnézni ebben a csodálatos világban, pedig még hosszú időkig el lehetne nézelődni, hiszen mesés a nyugodtság és a harmónia ami immár körül vesz minket. Ám mi elkezdünk szép lassan emelkedni a felszín felé. Újra egyre világosabbá válik körülöttünk minden, elhalkul a zene főtémája is és halljuk már ahogy hullámzik fent a víz. Majd egyszer csak kibukkanunk a felszínre és újra a napsütötte tenger felszínén lebegünk. 

Aquatic Dance. Nemes egyszerűséggel egy csettintésre indul a zene. Fenomenális. Azonnal egy földöntúli kórus hangját halljuk, lágy hárfajátékkal körítve. Pillanatok alatt felpezsdül körülöttünk az élet. Amíg az előző számban a nyugodtság vett körül minket, addig itt inkább a tempó a jellemző. Táncra perdül előttünk az egész tenger élővilága. 

Először apró halak ugrálnak a vízben, majd kis idő múlva már hatalmas bálnák úsznak el mellettünk — bőgők hangja —, a tenger valamennyi élőlénye táncát lejti körülöttünk. Mozgalmas művet hallunk, tele pergős dallamokkal és ritmusos dobokkal. Miután elúsztak a bálnák, hírtelen új erőre kap a zene. Egy új, lendületes dob- és csengőszót hallunk. Egyre inkább pörög a zene. Újra halljuk a kórus hangját, a hárfát játszani és bekapcsolódnak a vonósok is. Majd egy kis idő elteltével elérkezünk egy rövidke szünethez. Hirtelen nyugalom lesz úrra az egész zenén, jócskán lelassúl a zene tempója, egy pillanatra minden élőlény megáll körülöttünk. Majd szép lassan elkezdenek a hangszerek visszakapcsolódni a zenébe, újra táncra kel körülöttünk mindenki, de immár inkább visszafogottan. 2:43-nál egy utolsó szó erejéig még egy pergős finálét hallhatunk, eztán pedig végleg kisimul a víztükör előttünk és véget ér a tenger tánca, majd egy utolsó furulyaszóval záródik a zene.