Találkozás az anyával.

Mivelhogy, ez a szám címe. Lengyelül ezt jelenti a "Spotkanie z Matka". Igazából egy olyan kellemes és halk zene, mint sok más Vangelis szám. Jó érzés hallgatni. Megnyugtat. Lassú, nyugodt tempó. Az egész szám egy erősen átdolgozott "Rachel's Song" főtémára épül. Ezt a főtémát az eredeti '94-es számban még egy hölgy énekli, itt már csak a hangszer követi a dallamot. Ebben eléggé hasonlít az előtte lévő számra, a "Perfume Exotico"-ra, azzal a különbségel, hogy ott még felismerhető a hölgy énekhangja. Itt inkább ilyen hegedűszerű a dallam. Szóval, csak semmi indulat, semmi feszültség.. hárfajátékok, akusztikus gitár a háttérben, hegedű és nulla darab dubütés. A háttérben pedig néha Roman Polanski beszél lengyelül. Polanski adta már a hangját Vangelis szerzeményeihez, 17 évvel ezelőtt a "The City" c. lemezben is az ő hangját hallottuk. Visszatérve a szövegre, nem értem miről beszél, de azt hiszem, a zene szempontjából nem is annyira lényeges. Mesél valamit, nem érteni mit, a hangja is kicsit nehezen érthető, amellett is, hogy a nyelvet nem értem. Egy szót értettem meg, a "matka"-t, mert az benne van címben. :) Közben persze utána jártam, mi ez a szöveg és kiderült, hogy Polanksi a "Spotkanie z Matka" c. lengyel versből szaval részeket. A cikk végén összegyűjtöttem az idézett részleteket az eredeti versből. Remélem jól..

Rájöttem, hogy szeretem az olyan zenéket, amik ugyan instrumentálisok, de van bennük egy alig vagy egyáltalán nem érthető monológ, akár a Jean Michel Jarre & Vangelis féle "Alpha"-ban. Na ez még egy érdekes dolog, kíváncsi lennék, hogy valóban játszottak-e együtt Jarre-ék, vagy ez csak valami urban legend-e. Minden esetre, az Alpha jól sikerült. Na visszatérve a "Spotkanie z Matka"-ra, amilyen észrevétlenül kezdődött a szám, öt perc múlva épp oly észrevétlenül be is fejeződik. Kellemes nyugodt esték zenéje ez. Tessék meghallgatni alant.

"Ona mi pierwsza pokazała księżyc 

i pierwszy śnieg na świerkach, 

i pierwszy deszcz. 

Byłem wtedy mały jak muszelka, 

a czarna suknia matki szumiała jak Morze Czarne. 

Noc. 

Dopala się nafta w lampce. 

Lamentuje nad uchem komar. 

Może to ty, matko, na niebie 

jesteś tymi gwiazdami kilkoma? 

Albo na jeziorze żaglem białym? 

Albo fala w brzegi pochyłe? 

Może twoje dłonie posypały 

mój manuskrypt gwiaździstym pyłem? 

[...]

Rozświeciły się świeceniem wielkim 

chmury, dziuple, żołędzie i sęki -- 

jakby cały świat był srebrnym świerkiem, 

srebrnym bąkiem grającym piosenki. 

Listki drżeć zaczynają, 

ptaki w ton uderzają

[...]

Świeczki takie kupowała mama, 

One drzemią. W nich śpi piękny zamiar. 

Tylko rozwiń je i tylko zapal, 

a zobaczysz, co z tego wyniknie: 

w świeczkach błyśnie drogiej twarzy owal. 

Matka palec wzniesie. Wiatr ucichnie. 

Matkę w ręce ucałuj i włosy, 

potem śniegu po uliczkach rozsyp, 

żeby błyskał się i żeby chrzęścił"